(A tárgyleírás végen megtalálható a kulcsszavak magyarázata.)

Tudományos keret

George A. Bonanno pszichológia professzor kutatásai gyökeresen megváltoztatták a gyász és a trauma pszichológiai megértését. Legfontosabb felismerése, hogy a legtöbb ember természetes módon, terápia nélkül is képes feldolgozni a súlyos traumatikus élményeket – legyen szó veszteségről, természeti katasztrófáról vagy akár szexuális abúzusról. Ez a megközelítés élesen szembe helyezkedik a Sigmund Freud nyomán kialakult, évszázados pszichológiai hagyománnyal, amely szerint a trauma szükségszerűen pszichés zavarokat okoz, és a kezelés elengedhetetlen.

Bonanno empirikus vizsgálatai alapján a pszichológiai reziliencia (rugalmas alkalmazkodó képesség) nem a kivétel, hanem alapvető emberi tulajdonság. Míg korábban a terápiás szakma a gyász „fázisaihoz” való alkalmazkodást tartotta normának, Bonanno azt mutatta ki, hogy sok ember – különösen a reziliensek – egyáltalán nem tapasztalják meg ezeket a szakaszokat. Sőt, az érzelmi stabilitás, a humor vagy akár a látszólagos közöny nem feltétlenül a tagadás vagy elfojtás jelei, hanem az egészséges alkalmazkodás formái.

Különösen provokatív Bonanno azon állítása, hogy a túl korai vagy indokolatlan pszichológiai vagy pszichiátriai beavatkozás akár káros is lehet. Az ilyen segítség ugyanis megerősítheti vagy létrehozhatja azokat a tüneteket, amelyeket valójában elkerülni szeretnénk. Ez a felismerés komoly kihívást jelent a terápiás közösség számára, amely jellemzően azokkal dolgozik, akiknél valóban kialakult valamilyen pszichés zavar, így hajlamos a normális rezilienciát ritkának vagy elhanyagolhatónak tekinteni.

Bonanno munkája nemcsak a klinikai pszichológiában, hanem a self-help piacon, azon belül a coachingban is új irányokat jelölhet ki. Ha valóban igaz, hogy az emberek többsége veleszületetten reziliens, akkor talán nem a tömeges pszichológiai intervenció a legjobb válasz, hanem a támogató jelenlét, az elve adott reziliens kompetenciák tudatos fejlesztese.

Bonanno hozzájárulása így nem csupán egy tudományos újrafogalmazás: mélyen emberi és filozófiai jelentősége van. Azt üzeni, hogy nem vagyunk annyira sebezhetőek törékenyek. A veszteségek, külső sokkhatások bár megrendítenek bennünket, gyakran képesek vagyunk ezekre optimális válaszokat adni.

A reziliens megküzdés két kognitív stratégiája

Ehhez az elképzeléshez jól illeszkedik az a Dr. Kollár József és Kollár Dávid által kidolgozott reziliencia-koncepció, amely számos nemzetközi és magyar tudományos folyóiratban, valamint könyvben került publikálásra, illetve nyert gyakorlati alkalmazást.

Értelmezésük szerint a reziliencia nem pusztán passzív ellenálló képesség vagy pszichológiai rugalmasság, hanem egy olyan kognitív optimalizációs stratégia, amely két markánsan eltérő gondolkodási stílusban realizálódik: az adaptív-konvergens és az exaptív-divergens mintákban.

Mit jelent az adaptáció és az exaptació?

Adaptivitás (adaptáció)

Biológia: Jegesmedve bundája – vastag, fehér szőrzet, ami alkalmazkodott a sarkvidéki élőhelyhez: hőszigetel és álcáz is a hóban.

Kultúra: Írás kialakulása az adminisztrációhoz – a sumérok ékírása eredetileg alkalmazkodott a gazdasági nyilvántartás igényéhez (pl. gabonamennyiség rögzítéséhez).

Exaptivitás (exaptáció)

Biológia: Madarak tolla – eredetileg hőszabályozásra fejlődött ki dinoszauruszoknál, később új funkciója is lett, azaz exaptálódott a repülés szolgálatába.

Kultúra: Okostelefon kamerája – eredetileg emlékek rögzítésére készült, de exaptálódott például QR-kódolvasásra, egészségügyi azonosításra vagy tárgyfelismerésre az AR-ben.

Az adaptív-konvergens és az exaptív-divergens gondolkodás

Az adaptív-konvergens gondolkodás olyan helyzetekhez nyújt hatékony válaszokat, ahol a környezet változásai előre jelezhetők, a problémák jól strukturáltak, és a megoldásokhoz a korábbi tapasztalatok lineáris újrahasznosítása elegendő.

Ezzel szemben az exaptív-divergens gondolkodás ott válik létfontosságúvá, ahol a környezet kiszámíthatatlanná, a kihívás radikálisan újszerűvé válik – amikor a korábbi mentális modellek nem alkalmazhatók, vagy épp a helyzet strukturálatlansága miatt nem is jönnek működésbe.

A COVID-19 pandémia példátlan lehetőséget nyújtott arra, hogy ezt a kettősséget empirikusan is vizsgálják. A járvány ugyanis nemcsak az egyének fizikai és szociális valóságát írta felül, hanem cselekvési lehetőségeiket, értelmezési horizontjaikat is megkérdőjelezte. A kutatásunkban azt találták, hogy azok az egyének, akik hajlamosabbak az exaptív-divergens gondolkodásra, szignifikánsan magasabb szubjektív jóllétről számoltak be a krízis során. Ez arra utal, hogy a reziliencia egyik kulcstényezője éppen abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e „exaptálni” – vagyis a meglévő eszköztárunkat új funkcióban, új célra alkalmazni.

E megközelítés túlmutat a klasszikus coping- vagy megküzdési stratégiákon: itt nem egyszerűen a stressz csökkentéséről van szó, hanem arról a képességről, hogy az identitás, a célok és a jelentés teljes rendszerét képesek vagyunk újrarendezni. Ez az, amit „reziliens ontológiának” nevezhetünk – olyan létezésmódnak, amely nem csupán túlélni, hanem újraalakítani képes önmagát, ha a világ radikálisan megváltozik.

Ebben az értelemben reziliencia-felfogásuk nemcsak a pszichológiai jóllét egyik előrejét tárja fel, hanem egy olyan ontológiai struktúra körvonalait is, amelyben a gondolkodásmód nemcsak viselkedésformát, hanem létmódot is meghatároz. A jövőre nézve ez a keret fontos kiindulópont lehet a reziliencia nemlineáris, exaptív felfogásának további kutatásához – különösen olyan világban, amelyet nem krízisek szakítanak meg, hanem amely maga vált folyamatos krízissé.

Példa: váratlan szakítás

Két lehetséges megküzdési stratégia

Adaptív-konvergens reziliencián alapuló ontológia:

Ez az ontológia abból indul ki, hogy az emberi létezés célja a rendszeres egyensúlyvesztések utáni helyreállítás. A világ kiszámítható, strukturált, az identitás fenntartható és javítható, ha az egyén megfelelő alkalmazkodási stratégiákat fejleszt.

Amikor trauma vagy veszteség történik (pl. egy váratlan szakítás), a személy feladata az, hogy:

• feldolgozza az eseményt,
• visszanyerje az érzelmi és kognitív stabilitását,
• fokozatosan újrastrukturálja a mindennapjait,
• és tanuljon a helyzetből, hogy a jövőben ellenállóbb legyen.

Ontológiai tételmondata lehetne:

A lét megrendülése  után a stabilitás újrarendezhető — a reziliencia az adaptáció művészete.

Exaptív-divergens reziliencián alapuló ontológia:

Ez az ontológia úgy tekint az emberi létezésre, mint állandó átalakulásra, ahol a krízis nemcsak válság, hanem radikális lehetőség. A világ nyitott, sokértelmű, átalakítható, az identitás pedig átmeneti és emergens.

Amikor trauma vagy veszteség történik (pl. szakítás), az esemény nemcsak feldolgozandó akadály, hanem katalizátor is lehet:

• új identitásformák születhetnek,
• a múlt részletei új értelmet kaphatnak,
• a fájdalom kreatív mozgásba lendíthet,
• és olyan világok nyílhatnak meg, amelyek a régi struktúrából elképzelhetetlenek lettek volna.

Ontológiai tételmondata lehetne:

A lét megrendülése a lehető legváratlanabb újraértelmezések szülőhelye — a reziliencia az exaptáció művészete.

Oktatóink kapcsolódó kutatásai/ Irodalom

Kollár, Dávid ; Kollár, József

Tulajdonságok nélküli társadalom

JEL-KÉP: KOMMUNIKÁCIÓ KÖZVÉLEMÉNY MÉDIA 6 : 3 pp. 36-44. , 9 p. (2017)

DOI Egyéb URL

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

Kollar József

Az exaptív abdukció mint a re-ontologizáció lehetséges eszköze, Kulturatudományi Szemle, 2019, 2-3, 56-71.

Kollár, József ; Kollárné, Déri Krisztina ; Mák, Kornél

Derűterápia avagy a hajótörés művészete.

Szeged, Magyarország : Belvedere Meridionale (2019)

ISBN: 9786156060174

Szakkönyv (Könyv) | Tudományos

Kollár, Dávid ; Kollár, József

The Art of Shipwrecking: The Information Society and the Rise of Exaptive Resilience

DIALOGUE AND UNIVERSALISM 30 : 1 pp. 67-84. , 18 p. (2020)

DOI Scopus

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

[31203115] [Egyeztetett]

Nyilvános idéző összesen: 20, Független: 8, Függő: 12, Nem jelölt

Kollár, József ; Kollár, Dávid

„A STÍLUS AZ EMBER KÉPE”: Autentikusság, stílus, autonómia

KORUNK (KOLOZSVÁR) 33 : 12 pp. 104-114. , 11 p. (2022)

Teljes dokumentum

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

.

Miskolczi, Bernadett ; Zenovitz, Lili ; Kollár, Dávid ; Kollár, József

A szubjektív jóllét és az adaptív-konvergens, illetve exaptív-divergens gondolkodás közötti kapcsolat a koronavírus-járvány idején

ACTA MEDICINAE ET SOCIOLOGICA 13 : 35 pp. 145-164. , 20 p. (2022)

DOI Egyéb URL

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

[33295073] [Admin láttamozott]

Kollár, József ✉ ; Kollár, Dávid

Le style c’est l’homme même? Style and Exaptive Authenticity

PHILOSOPHY TODAY 66 : 4 pp. 781-798. , 18 p. (2022)

DOI WoS Scopus Egyéb URL

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

Kollár, Dávid ; Miskolczi, Bernadett ; Masik, Grzegorz ; Martinaitis, Gintaras ; Reid, Julian ; Kollár, József

Territorial Exaptive Resilience along EU Eastern Borders – Case study observations , 104 p. (2024)

Megjelenés: Luxemburg,

Kutatási jelentés (közzétett) (Egyéb) | Tudományos

Kollár, Dávid ; Miskolczi, Bernadett ; Masik, Grzegorz ; Martinaitis, Gintaras ; Reid, Julian ; Kollár, József

Territorial Exaptive Resilience along EU Eastern Borders – Final Riport , 61 p. (2024)

Megjelenés: Luxemburg,

Teljes dokumentum

Kutatási jelentés (közzétett) (Egyéb) | Tudományos

[35793287] [Nyilvános]

Miskolczi, Bernadett ; Kollár, Dávid ; Kollár, József ; Zenovitz, Lili

Navigating the Pandemic: How Thinking Strategies Shape Well-Being

CREATIVITY: THEORIES RESEARCH APPLICATIONS (elfogadva publikacióra)

---

A traumafeldolgozó coach képzés vázlata

1. Trauma és reziliencia viszonya

• Bonanno: A trauma nem szükségszerűen betegít meg – a legtöbb ember képes természetes úton regenerálódni (a traumatikus élményeken átesett emberek kétharmada).
• A reziliencia optimalizációs stratégiája – adaptív (rendszeren belüli) és exaptív (rendszeren kívülről érkező) válaszok.
• Coaching, nem terápia: a reziliens ontológia-váltás

2. Coaching és terápia határvonalai – traumaetika a gyakorlatban

• Mikor dolgozhatunk coachként traumával?
• Mit kezdjünk  a határokkal?
• Etikus referálás – és a reziliencia értéke.

3. Reziliens ontológiák: a történet újraírása

• Ki vagyok most? Ki voltam a trauma előtt? Ki lehetek utána?
• A cél nem a trauma analízise, hanem az újraformálás aktusa.
• Coaching eszközök az értelmezési keret újraszövéséhez.

4. Adaptív reziliencia: rendszeren belüli optimalizáció

• Hogyan alkalmazkodunk? Milyen meglévő erőforrásokat aktiválhatunk?
• Strukturált kérdések a jelen újratervezéséhez.
• Kontroll, rítusok, új rutinok szerepe a létformálásban.

5. Exaptív reziliencia: kívülről érkező minták beemelése

• Hogyan segít a játék, a művészet, a természet, a fikció?
• Exaptív kérdések: „Mi lenne, ha…?”, „Mi van, ha ez nem is az, aminek látszik?”
• A kliensek felfedezőkké válnak, nem túlélőkké.

6. Az erotikus ontológiai tér

• A platóni „erósz” mint a kapcsolódás és a vágykeltés tere.
• A coaching mint létmódváltás: valódi jelenlét a jővő horizontján.
• A trauma mint lehetőség az exaptációra.

Függelék: a kihívásközpontú ontológiai coachingra épülő traumafeldologzás nem terapia, hanem a reziliens létmód formálása

Catherine Malabou könyve  – The Ontology of the Accident: An Essay on Destructive Plasticity – tökéletesen illeszkedik a adaptív–exaptív rezilienciaelméleti és ontológiai fogalmi keretedbe.

1. Reziliens ontológia = ontológia, amely képes traumából is új létformát teremteni

Malabou szerint a trauma nemcsak deformál, hanem új létformát hoz létre – „második születés”. Ez tökéletesen illik a reziliens ontológia fogalmadhoz, ahol az ontológiai alap nem statikus, hanem alakítható (plasztikus).

Trauma = ontológiai esemény, amely nem visszatérés a régihez, hanem exaptív átmenet egy új, ismeretlen léttmódba.

2. Destruktív plaszticitás = exaptív reziliencia extrém formája

Malabou plaszticitása nemcsak „alakíthatóság”, hanem destruktív erő is:

„…an unrecognizable persona whose present comes from no past…” – az új ént nem előzi meg semmi. Ez nem adaptáció, hanem exaptáció: az új létforma a rombolódásból fakad, nem a folytonosságból.

Ez illeszkedik az exaptív reziliencia meghatározásodhoz:

exaptív reziliencia = váratlan új kihasználása egy régi formának vagy funkciónak egy radikálisan új kontextusban.

Ez nem „alkalmazkodás”, hanem egyfajta ontológiai innováció – egy radikálisan új életforma születése, amely nem származik semmiből, de mégis van.

Coaching-szintű értelmezés:

Adaptív reziliens válasz

A személy „visszanyeri” önmagát, megtartva előző mintázatainak egy részét. Az „én” javítható, újra összeilleszthető.

Exaptív reziliens válasz (Malabou nyomán)

A korábbi „én” megszűnik, és valami radikálisan más lép a helyére – amely:

• nem következik a múltból,
• nem volt tervezhető,
• nem volt kontrollálható,
• mégis létező, élő forma lesz.

Ez a destruktív plaszticitás coachingban azt a helyzetet írja le, amikor a kliens:

• nem a „régi énjét” akarja visszanyerni,
• hanem egy új létmódot akar létrehozni egy sokkhatásból – akár úgy, hogy a trauma ontológiai kiindulóponttá válik.

Exaptáció Proust nyomán

Proust regényhőse (Az eltűnt idő nyomában) nem csupán visszaemlékezik, hanem ontológiailag új formát talál az életének

a felismerés pillanataiban – például amikor egy íz vagy illat (a híres madeleine-eset) kiváltja benne az önéletrajzi kreatív rombolást.

Ez a felismerés:

• nem fokozatos,
• nem tudatosan keresett,
• nem a korábbi énjét építi újra, hanem valami mást hoz létre.

Malabou szerint ez a destruktív plaszticitás pillanata, ahol az „én” formája széthasad, elpattan, és helyette egy új  alakzat jelenik meg. Ez nem adaptív (visszaillesztő, javító) válasz, hanem exaptív stratégia, mert:

A Proust-féle átalakulás nem a múlt újrarendezéséből fakad, hanem a múlt véletlenszerű, kreatív újrajátszásából – amely nem előre kalkulált, hanem váratlanul bekövetkező  (a madeleine íze, a kiskanál érintése stb.).

⸻

Exaptív mozzanat jellemzői ebben az értelemben:

  1.   Nem célszerűen fejlődik ki – az új forma nem a múlt rekonstrukciója.

  2.   Egy váratlan elem (íz, tapintás) aktiválja.

  3.   A kiváltott alakzat nem kompatibilis a korábbi énnel – mintha egy másik „én” aktiválódna.

  4.   Nem a múlt rekonstrukciója, hanem a jelen egy újfajta belakása.

Proust és az exaptív reziliencia:

A Proust-i „önmegértés” nem egy terápiás, adaptív újraegyesítés, hanem egy exaptációs esemény, ahol az „én” új létformává alakul egy véletlenszerű, esztétikai élmény hatására. Ez radikálisan illik az exaptív teziliencia koncepciójába, ahol az ontológiai forma nemcsak megsérül, hanem új „használati módot” nyer a sérülés révén.

---

Kulcsszavak magyarázata:

Ontológia: Az ontológia a lét, a valóság és a létezés szerkezetének vizsgálata. Alapkérdése: „Mi van?” vagy „Mi az, ami létezik, és hogyan?”

A coachingban és a kognitív filozófiában az ontológia gyakran az önmagunkról, világról és lehetőségeinkről alkotott létfelfogásunkat jelenti.

Reziliens ontológia: Olyan létfelfogás (önmagunkról és a világról), amely rugalmasan alkalmazkodik a változáshoz, megőrzi önazonosságát és képes újjászerveződni krízis után.

Más szóval: nem törik, hanem hajlik – és közben tanul.

Adaptáció: Olyan alkalmazkodás, amely során egy szervezet, rendszer vagy gondolkodásmód célzottan válaszol egy környezeti kihívásra.

A válasz a kihívásra jön létre – például a teve púpja a sivatagi életre adaptálódott.

Exaptáció: Másodlagos hasznosulás: egy meglévő funkció vagy viselkedés eredetileg nem azért fejlődött ki, amire most használjuk, de új környezetben vagy helyzetben új funkciót kap.

Pl. a madártoll nem a repülésre „terveződött”, hanem később „exaptálódott” arra.

Konvergens gondolkodás: Olyan gondolkodás, amely a már meglévő ismeretek alapján egy jó megoldást keres.

Tipikusan problémamegoldás, elemzés, következtetés. (Pl. matematikai feladat megoldása.)

Divergens gondolkodás: Széttartó, kreatív, újszerű kapcsolásokat kereső gondolkodás, amely egy kérdésre sokféle lehetséges választ próbál felfedezni.

Tipikus példája: brainstorming vagy metaforikus gondolkodás.

Adaptív-konvergens gondolkodás: Olyan gondolkodási mód, amely logikusan, célzottan alkalmazkodik egy ismert probléma megoldásához.

Racionális, megoldáscentrikus, jól működik stabil rendszerekben, ismétlődő kihívásokra.

Exaptív-divergens gondolkodás:Olyan gondolkodás, amely meglévő elemeket új kontextusba helyez, váratlan funkciókat talál, és kreatív áttöréseket tesz lehetővé.

Jellemző példája a felfedező, művészi vagy rendszeren kívüli gondolkodás.

(Gondolj Tom Sawyerre, aki a kerítésfestést „játékká” exaptálja.)

Irodalom:

Kollár, Dávid ; Kollár, József

Tulajdonságok nélküli társadalom

JEL-KÉP: KOMMUNIKÁCIÓ KÖZVÉLEMÉNY MÉDIA 6 : 3 pp. 36-44. , 9 p. (2017)

DOI Egyéb URL

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

Kollar József

Az exaptív abdukció mint a re-ontologizáció lehetséges eszköze, Kulturatudományi Szemle, 2019, 2-3, 56-71.

Kollár, József ; Kollárné, Déri Krisztina ; Mák, Kornél

Derűterápia avagy a hajótörés művészete.

Szeged, Magyarország : Belvedere Meridionale (2019)

ISBN: 9786156060174

Szakkönyv (Könyv) | Tudományos

Kollár, Dávid ; Kollár, József

The Art of Shipwrecking: The Information Society and the Rise of Exaptive Resilience

DIALOGUE AND UNIVERSALISM 30 : 1 pp. 67-84. , 18 p. (2020)

DOI Scopus

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

[31203115] [Egyeztetett]

Nyilvános idéző összesen: 20, Független: 8, Függő: 12, Nem jelölt

Kollár, József ; Kollár, Dávid

„A STÍLUS AZ EMBER KÉPE”: Autentikusság, stílus, autonómia

KORUNK (KOLOZSVÁR) 33 : 12 pp. 104-114. , 11 p. (2022)

Teljes dokumentum

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

.

Miskolczi, Bernadett ; Zenovitz, Lili ; Kollár, Dávid ; Kollár, József

A szubjektív jóllét és az adaptív-konvergens, illetve exaptív-divergens gondolkodás közötti kapcsolat a koronavírus-járvány idején

ACTA MEDICINAE ET SOCIOLOGICA 13 : 35 pp. 145-164. , 20 p. (2022)

DOI Egyéb URL

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

[33295073] [Admin láttamozott]

Kollár, József ✉ ; Kollár, Dávid

Le style c’est l’homme même? Style and Exaptive Authenticity

PHILOSOPHY TODAY 66 : 4 pp. 781-798. , 18 p. (2022)

DOI WoS Scopus Egyéb URL

Szakcikk (Folyóiratcikk) | Tudományos

Kollár, Dávid ; Miskolczi, Bernadett ; Masik, Grzegorz ; Martinaitis, Gintaras ; Reid, Julian ; Kollár, József

Territorial Exaptive Resilience along EU Eastern Borders – Case study observations , 104 p. (2024)

Megjelenés: Luxemburg,

Kutatási jelentés (közzétett) (Egyéb) | Tudományos

Kollár, Dávid ; Miskolczi, Bernadett ; Masik, Grzegorz ; Martinaitis, Gintaras ; Reid, Julian ; Kollár, József

Territorial Exaptive Resilience along EU Eastern Borders – Final Riport , 61 p. (2024)

Megjelenés: Luxemburg,

Teljes dokumentum