Hogyan tűzzünk ki hosszútávú célokat?

A célok azok a vágyott állapotok, amelyeket igyekszünk elérni, fenntartani vagy éppen elkerülni. A hosszú távú célok a célok olyan összességeként határozhatók meg, amelyek eléréséhez nagyobb időtávra van szükség. Például lehetnek a tanulmányainkkal, karrierünkkel, kapcsolatainkkal, egészségünkkel összefüggő célok. A hosszú távú célok megalapozott tervezést és kitartó erőfeszítést igényelnek, így nehezebb elérni őket, mint a rövidebb távú célokat. Íme néhány tipp.

0. Tűzz ki konkrét és kihívást jelentő célokat! Számos kutatás bizonyítja, hogy az a legcélravezetőbb, ha olyan konkrét célokat tűzünk ki, amelyek kihívást jelentenek, de nem túl nagy kihívást. Ha túl könnyen teljesíthető célokat választunk, akkor nem leszünk elég motiváltak, és esetleg hamar unalmassá válik a célunk felé vivő út. Ha túl nehéz elérni a célt, akkor pedig könnyen apátiába zuhanhatunk.
1. Tűzz ki értelmes célokat! Könnyebb elérni azokat a célokat, amelyek fontosak, értelmet adnak az életünknek, mint olyanokat, amelyek nem motiválnak eléggé. Hasznos tehát már az elején tisztában lenni azzal, hogy mi érdekel igazán.
2. Tűzz ki reális célokat! Nehéz megítélni, hogy milyen célok elérésére vagyunk képesek. Valójában, ha nem hiszel magadban és túl könnyen megvalósíthatók a kitűzött céljaid, akkor lemondasz a nagyobb örömöt okozó célokról. Ha hiszel abban, hogy képes vagy elérni egy célt, nagyobb valószínűséggel kitartasz addig, amíg meg nem valósítod. Tehát szánj időt a nagy álmokra, majd vedd fel a valóságszemüveget, hogy reálisan szembenézz azzal, hogy mi lehetséges!
3. Köteleződj el a célod mellett! Mi, emberek nem szeretünk csalódást okozni magunknak vagy másoknak. Tehát amikor elköteleződünk valami mellett, nagyobb valószínűséggel ragaszkodunk a tervünkhöz, különösen, ha megosztjuk az elkötelezettséget másokkal.
4. Hozz létre egy visszacsatolási ciklust! A visszajelzések hasznosak, hogy tudatosítsuk, mennyire teljesítünk jól, hol tartunk. Még, ha senki sincs, aki visszajelzést adna, akkor is beállíthatunk olyan rendszereket, amelyek segítségével visszajelzést adhatunk magunknak. Más szóval, nyomon követhetjük, hogyan haladunk a célunk felé. Így tudni fogjuk, hogy pontosan hol tartunk.

A kutatók szerint motiváltabbak vagyunk az olyan alapvető szükségletek kielégítése során, mint például az autonómiánk, az önazonosságunk, az emberi kapcsolataink és a kompetenciánk megélése. Tehát a hosszú távú célok kitűzésekor próbáld meg azonosítani, hogy az egyes célok hogyan kapcsolódnak alapvető szükségleteidhez! Például a „saját vállalkozás beindítása” összefüggésbe hozható az autonómiával, mert szabadon dolgozhatsz azon, amit akarsz. A „szeretet megtalálása” az emberi kapcsolatokra vonatkozhat. Az „előléptetés” pedig összefügghet a kompetenciákkal, az önbizalom növelésével. Ha azonosítjuk, hogy céljaink hogyan kapcsolódnak  igényenkihez, jobban meg fogjuk tudni jósolni, hogy az, amire törekszünk, valóban örömet okoz-e, ha elérjük.

A hosszútávú cél elérésének fázisai

A hosszú távú cél elérésének folyamata magában foglalja:

• Elhatározás. Indulás a cél felé.
• Utazás. Haladjunk a cél felé vezető úton, és olyan cselekvéseket hajtsunk végre, amelyek, a mellett, hogy elhárítják az akadályokat, további megerősítéseket adnak, növelik a motivációt!
• Kitartás. Szembe kell néznünk a kihívásokkal, a kudarcokkal és az olyan érzelmi problémákkal, mint a kimerültség, az unalom vagy az elégedetlenség.
• Módosítás. Fontos a célok időszakos felülvizsgálata az előrehaladásunk nyomon követése, a tervek felülvizsgálata a cél egészének újraértékelése érdekében

A hosszú távú célokkal az a helyzet, hogy… sajnos… hosszúak. Ez azt jelenti, hogy odaadást, elszántságot és kitartást igényelnek. Mind a kézzelfogható, konkrét, mind pedig az érzelmi akadályok leküzdését egyaránt igénylik. Így néhányan azt javasolták, hogy a cselekvési terv (a tennivalók tervének) elkészítése mellett hasznos lehet egy megküzdési terv is. Íme néhány tipp:

Tisztázd a lehetséges kihívásokat! Ha előre látod azokat a helyzeteket, amelyek lelassítják vagy leállítják a cél felé haladást, segíthet a hatékony válaszlépések tervének kidolgozásában. Ezután a „ha-akkor” állítások létrehozása minden lehetséges akadály esetén segíthet könnyebben leküzdeni azokat. Például, ha kimerült vagyok, és csak aludnom kell a cél elérésére kitűzött idő alatt, az rendben van, mert akkor van raktáron egy tartalék időm, amit csak akkor használok, amikor szükségem van rá.

Gondold át, hogyan győzheted le a figyelemelmetlenséget! Talán a leggyakoribb akadály a figyelemelterelés. Lehet, hogy hosszú távú célunk egyes részei unalmasak vagy nehézek. Vagy sok zavaró tényező van az életünkben. Éppen ezért hasznos lehet egy olyan terv elkészítése, amely minimalizálja a zavaró tényezőket. Például letölthetünk egy alkalmazást, amellyel szüneteltethetjük e-mailjeinket, kijelentkezhetünk a közösségi médiából, vagy időkorlátot szabhatunk az internetezési időnknek. Vagy fejhallgató használunk a zaj elnyomásához. Gondold át, mi vonja el a figyelmedet, és hogyan tudnád legyőzni ezeket a dolgokat!

Ismerd meg kihívásaidat! Szánj egy kis időt arra, hogy átgondold, mi akadályoz meg abban, hogy elérd korábbi céljaid! Írd le ezeket, majd gondold át, mit fogsz csinálni! Próbálj konkrét lenni (ne az legyen hogy „majd kitalálom!”). Például, ha az alacsony önbizalmad az visszatart abban, hogy elérd céljaidat, akkor alkalmazz néhány önszeretet-gyakorlatot! Ha konkrét terveid vannak az egyedi nehézségekkel való megbirkózásra, növelheti a siker esélyeit.

Felhasznált irodalom

• Nair, K. S. (2003). Life goals: the concept and its relevance to rehabilitation. Clinical Rehabilitation, 17(2), 192-202.​
• Latham, G. P., & Locke, E. A. (2007). New developments in and directions for goal-setting research. European Psychologist, 12(4), 290-300.
• Sheldon, K. M., & Elliot, A. J. (1999). Goal striving, need satisfaction, and longitudinal well-being: the self-concordance model. Journal of personality and social psychology, 76(3), 482.
• Sniehotta, F. F., Schwarzer, R., Scholz, U., & Schüz, B. (2005). Action planning and coping planning for long‐term lifestyle change: theory and assessment. European Journal of Social Psychology, 35(4), 565-576.

Dr. Kollár József