Azahriah és a harmadik generációs coaching 2.

Követői Azahrihát tizenéves kora óta láthatják, miként válik felnőtté: Baukó Attilából hogyan lesz először Paul Street, majd pedig Azahriah. A követői, befogadói nyilvánvalóan ezt a sikert nem fogják tudni követni, de nem is ez a fontos ebben a történetben. Döntő, hogy nem a siker receptjét árulja, mint számos celebbé váló motivációs tréner. Ebben a sztoriban pont az a vonzó, hogy Azahriah eredendően nem egy a marketinghátborúban nagy győzelmet arató hadsereg virtuális parancsnoka, hanem egy tehetséges, ambíciózus  és életrevaló srác a paneldzsungelből.

Mi befogadók, természetesen más kulturális hatások mellett, felhasználhatjuk Azarihah stílusteremtő ötleteit, zenéit, videoklipjeit arra, hogy megalkossuk a magunk autentikus (önazonos) stílusát. Azért könnyebb egyébként az önteremtő folyamatban felhasználni a dolgait, mert ő eredendően nem a média kreálmánya, hanem egy „profi amatőr”. Olyan eszközöket, sklilleket használt arra, hogy létrehozza önmagát, művészetét, amelyek bárki számara elérhetők. Mindezt összefoglalóan nevezhetjük a  „kisajátítás kultúrájának”, hiszen lényegi vonatkozása a különféle kulturális termékek szabad felhasználása. 

A kisajátító újrafelhasználók például azok, akik szoftverkódot töltenek le egy nyílt forráskódú projekttárból, felhasználhatják arra, hogy megismerjék egy adott szoftverprobléma megoldásának módjait, és/vagy kisajátíthatják a letöltött kód egyes részeit, közvetlenül egy szoftverprogramba illesztve. A témával foglakozó kutatók azt tapasztalták, hogy az általuk vizsgált projektekben szereplő szoftverkódsorok többségét  is más nyílt forráskódú szoftverprojektek és szoftverkönyvtárak közös használatából vették és újra felhasználták. Ez csak egy példa arra, hogy valójában a „kisajátítás kisajátításának kultúrájában” élünk. A felhasználók közül azok, akik kiemelkedően tehetségesek, és nagy hatást gyakorolnak a többi felhasználóra, a trendteremtő, vezető felhasználók. 

Azahriah mint vezető felhasználó zenei paneleket, mintákat, műfajokat, zsánereket, irodalmi alakokat, kliseket, közhelyeket használ fel szabadon, mintegy kiemelve őket eredeti kontextusukból. Ezeket az eltérő kontextusokból kiemelt elemeket úgy rakja össze, hogy miközben létrejön egy egységes zenei szerkezet, megis megmarad az eredendő össze-nem-illőségből származó feszültség. Mikor befogadjuk a számait, egyszerre válunk lakodalmas rock, indie, trap, rap, reggaeton stb. hallgatókká, amik teljesen más identitást feltételeznek. A számai befogadása során sokféle módon élhetjük meg ezerszínű autentikusságunkat.