Az eltűnt idő nyomában című regényben a szerelem elsősorban ismeretelméleti problémaként jelenik meg, amely elválaszthatatlan attól a vágytól, hogy megismerjük önmagunkat, és minket is megismerjenek. Ennek az episztemiológiai vállalkozásnak a legnagyobb kihívása önmagunk és a másik megismerésének lehetetlensége, ami bizonytalanságot szül, melynek elkerülhetetlen következménye a csalódottság és a féltékenység. Az elme változékonysága, illetve az, hogy (Proust szerint) sok elmosódó, az eltűnt idő nyomába eredő énből áll, a szerelmet patologikussá teszi, amely szorongató, fájdalmas és nyomorúságos. Az író nem foglalkozik azzal, amiket általában romantikus érzelmeknek tekintenek. Vagyis nem érdeklik sem a redukcionista, sem pedig az idealizált magyarázatok. Swann és Marcel, mint a szerelem episztemológusai, olyan szexista és neurotikus férfiak, akik vizsgálódásuk objektumát, a nőt, egyszerre akarják tárgyiasítani és birtokolni, miközben arra is vágynak, hogy elérhetetlen, irányíthatatlan, titkos immorális utakon tévelygő kísértők maradjanak. 

„Külsőleg Odette nem volt jó formában; a teste elterebélyesedett, s egykori, oly lankatag és kifejező bájossága, csodálkozó és egyúttal oly álmatag tekintete mintha végleg eltűnt volna az első fiatalsággal együtt. Vagyis mintegy épp akkor lett annyira kedves Swann-nak, mikor már nem találta olyan szépnek. Elnézte hosszan, hogy elfoghassa ezt a rég ismert bájosságot, és már nem tudta megtalálni. De az a tudat, hogy ebben az új metamorfózisban még mindig a régi Odette él, ugyanaz a szökevény, alattomos és megfoghatatlan akarat, elég volt Swann-nak, hogy tovább is szenvedélyesen üldözze. Elnézte a fényképeit két esztendővel előbbről, emlékezett, mily elragadó volt. És ez megvigasztalta kissé azért, hogy annyi sokat gyötrődik érte.”

Szempontok a harmadik generációs coachingra vonatkozóan

A harmadik generációs coaching megközelítése hasonló a Proust regényében megjelenő szerelemhez, vagyis az ellentmondások és a komplexitás elfogadására és kezelésére helyezi a hangsúlyt. Ahogy Swann a regényben megpróbálja megérteni Odette ellentmondásosságát, úgy a harmadik generációs coaching is arra ösztönzi a klienseket, hogy megtanulják produktív módon használni ellentmondásaikat és paradoxonjaikat.

A Proust regényében a szerelem és a vágy sokszor összefonódik a bizonytalansággal, a csalódottsággal és a féltékenységgel. Hasonlóképpen, a harmadik generációs coaching is felismeri, hogy az élet során tapasztalt ellentmondások és nehézségek gyakran hozzájárulnak a csalódáshoz és a bizonytalansághoz. Viszont arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ellentmondások és a paradoxonok nem feltétlenül negatívak, hanem lehetőségek egy távlatokat adó, izgalmas életre. Az ellentmondások felismerése, sőt generálása segíthet abban, hogy a kliens mélyebb megértést és egyensúlyt találjon önmagában, valamint a kapcsolataiban és céljaiban is.

Mint ahogy Proust regényében Swann nem foglalkozik a redukcionista vagy idealizált magyarázatokkal, a harmadik generációs coaching sem törekszik az ellentmondások feloldására vagy azok egyszerűsítésére. Ehelyett, a coaching folyamat során a kliens és a coach együttesen kutatja és fedezi fel a coachee egyedi, gyümölcsöző ellentmondásait és paradoxonjait,  hogy azokat integrálja az életébe.

Dr. Kollár József