15 évvel ezelőtt jelent meg a Vízen járni!
(Kollár József – Kollárné Déri Krisztina: Vízen járni, Mentofaktúra Kiadó, Budapest, 2010.)

A 2010-ben megjelent Vízen járni című, több kiadást megélt, könyv olyan egyedülálló vállalkozás a coaching történetében, amely a kognitív tudományok szilárd alapjaira építve kínál radikálisan új megközelítést az önismeret, identitás és változás kérdéseire. A vállalkozás különlegessége abban rejlik, hogy átlépi a hagyományos coaching-paradigma határait, és olyan interdiszciplináris perspektívából tekint rá, amely a pszichológiai, a filozófiai, az információelméleti, a nyelvészeti és az antropológiai megfontolásokat szerves egészként tekinti.

A „vízen járás” metaforája a lehetetlennek tűnő, de mégis kivitelezhető emberi teljesítmények szimbóluma. Ebben az értelemben a könyv azt üzeni, hogy a coaching nem pusztán technikák és protokollok alkalmazása, hanem egy olyan adaptív gondolkodásmód fejlesztése, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy a bizonytalanság, komplexitás és változás „vizein” is képes legyen „szörfölni”. Ez a fajta rugalmas alkalmazkodás (reziliencia) nem ösztönös, hanem tudatos – és itt lép be a kognitív tudomány, amely a viselkedés, gondolkodás és döntéshozatal mintázatait segít feltárni és újratervezni.
A könyv tudományos súlyát az adja, hogy a coachingot nem redukálja pszichológiai tanácsadásra vagy motivációs beszélgetésre, hanem az embert magát korunk hálózati viszonyaiban úgy ragadja meg, mint aki az információ áramában formálódik. A Vízen járni című könyvben kifejtett coaching ennek megfelelően nem kész válaszokat, hanem új értelmezési mezőket kínál: keretrendszereket, amelyekben a kliens maga konstruálja újra identitását a jelen és a jövő kihívásaira.

A könyv különlegessége az is, hogy nemcsak a belső átalakulásra koncentrál, hanem társadalmi és kulturális kontextusba is helyezi a változás lehetőségét. A posztmodern állapot, a bizonytalan világ (VUCA), a fragmentált identitás nem problémaként jelenik meg, hanem mint lehetőség arra, hogy új formákat, új jelentéseket, új utakat találjunk. A Vízen járni tehát nemcsak a coaching történetében hoz újat, hanem abban is, ahogyan az emberi fejlődést és alkalmazkodóképességet újraértékeli.

Ez a megközelítés nemcsak tudományosan indokolt, de gyakorlati is. A könyvben bemutatott esetek, módszerek és gondolatkísérletek mind azt mutatják, hogy a coaching képes túllépni önmaga korlátain, és olyan támogató rendszerré válni, amely valóban felkészíti az egyént a 21. század kihívásaira. A Vízen járni tehát nemcsak könyv, hanem egy új koordinátarendszer, amelyben a coach és a kliens együtt fedezik fel, hogyan lehet a lehetetlent mégis lehetségessé tenni.
Dr. Bányai Ferenc professzor szerint (Philosophia vitae magistra, Magyar Filozófiai Szemle, 2012, 56 (2). pp. 178-181) a könyv különlegessége nemcsak sajátos témaválasztásában és stílusában rejlik, hanem abban is, hogy filozófiai mélységgel, mégis közérthető módon új alapokra helyezi a coaching fogalmát. Bár a Vízen járni műfaji besorolása leginkább az ”ontológiai coaching” címke révén ragadható meg, ez azonban nem a klasszikus lételméleti diskurzust jelenti, hanem egy olyan modellt, amely az emberi élmények sokszínűségének feltárását célozza, túllépve a fogalmi gondolkodás korlátain.

A könyv a coaching történetében azért jelent paradigmaváltást, mert az olvasót nem csupán ügyfélként, hanem egyenrangú gondolkodóként, „filozófusként” kezeli. Ez az alapállás elmozdítja a coachingot a tanácsadó-kliens relációtól az együttgondolkodás és közös értelmezés felé, ahol a cél nem egyszerűen a problémák megoldása, hanem a valóság újraértelmezése. A „vízen járás” itt az önnön világunk metaforikus meghaladását, a lehetőségek határainak újratárgyalását jelenti. A coaching ebben a keretben kreatív destrukcióvá (építő rombolássá válik): a rögzült, de maladaptív gondolkodási minták lebontásával új, élhetőbb ontológiák (létmódok) megalkotását segíti elő.
A könyv különlegessége, hogy nem csupán filozófiai és pszichológiai, hanem szociológiai és információelméleti megalapozottsággal is rendelkezik. Alvin Toffler, Richard Rorty, William James és James March elméletei mellett a szerzők tudatosan építenek a kognitív tudományok legújabb eredményeire is. A metaforák használata, a paradoxonok logikájának kiaknázása, a holonelmélet integrálása mind olyan kognitív modellekre épülnek, amelyek az emberi gondolkodás strukturáltságát és átalakíthatóságát hangsúlyozzák.

Az úgynevezett fogalmi metaforák különösen fontos szerepet kapnak a könyvben: a szerzők szerint ezek nem pusztán nyelvi díszítőelemek, hanem mélyen beágyazott gondolkodási modellek, amelyek észrevétlenül szervezik mindennapi tudatunkat. A coaching célja ebben a keretben az, hogy az egyén felismerje, mely metaforák határozzák meg gondolkodását és életstratégiáit, és képessé váljon ezek kreatív újraértelmezésére. A kognitív nyelvészet és elmefilozófia eredményei tehát nem elméleti díszítőelemek, hanem a coaching gyakorlatának mélystruktúráját képezik.
Prof. Bányai Ferenc szerint a több kiadást megélt Vízen járni így nem csupán egy könyv a coachingról, hanem egyfajta filozófiai-pragmatikus „műhelykézikönyv” (mentofaktúra) is, amely új szemléletet honosít meg a hazai és nemzetközi coaching kultúrában. A könyv jelentősége abban áll, hogy a kognitív tudomány eszközeivel új alapokra helyezi a személyes változásról, fejlődésről és identitásról szóló diskurzust, és ezzel nemcsak elméleti, hanem gyakorlati útmutatást is ad ahhoz, hogyan lehet valóban „vízen járni” – azaz képesnek lenni a valóság újrafogalmazására és az abban való kreatív cselekvésre.
Recenziók a könyvről:
Prof. Bányai Ferenc: Philosophia vitae magistra. MAGYAR FILOZÓFIAI SZEMLE, 56 (2). pp. 178-181, 2012.
Dr, Pápay György PhD: Vízen járni, A válságkezelés filozófiája, Szépirodalmi Figyelő, 2010, 4.
Abaházy Noémi: A vízen járás módszertana – coaching a 21. században (HR portál)
https://www.hrportal.hu/hr/a-vizen-jaras-modszertana-coaching-a-21-szazadban-20100623.html


Leave a Reply